 |
A legtöbb növényben, de legfőképpen a színes gyümölcsökben (szilva, fekete ribizli, fekete áfonya, fekete bodza, alma, meggy, fekete szeder, homoktövis, kékszőlő, körte) nagy mennyiségben találhatók polifenolos vegyületek, melyek az élő szervezetben fontos élettani és biokémiai hatásokat fejtenek ki: antioxidáns, szabadgyök-befogás, gyulladáscsökkentés, különböző enzimek hatásgátlása, illetve hormonszerű hatások. Kiemelendő vírus- és baktériumellenes hatásuk, valamint hogy képesek a hajszálerekben a keringés minőségét javítani.
|
Az alma
Azt, hogy mennyire egészséges gyümölcsről is van szó, a régi mondás is jól példázza: Minden nap egy alma az orvost távol tartja. Az alma egyik legpraktikusabb tulajdonsága, hogy száraz, hűvös helyen sokáig eláll, és megőrzi gazdag vitamin- és ásványi anyagtartalmát, így télen is hozzájuthatunk általa a fontos tápanyagokhoz. Megtalálható benne az A-, B- és C-vitamin, valamint a kálium, kalcium, cink, fluor, jód, stb. A modern tudomány felfedezte, hogy az almának jótékony hatása van értéke van, gyümölcs húsának, ami gazdag pektinben (az érés során feloldódó rostok anyaga). A nyers, finoman reszelt alma a különböző eredetű hasmenéseknek, a gyakorlatban bevált gyógyszerre. Nyersen fogyasztva segíti az emésztést, vitamin-, foszfor- és almasav-tartalmánál fogva az agyra jótékonyan hat, a vese és a máj működését is szabályozza. Az almában nagy mennyiségben megtalálható pektin enyhíti a hasmenést, mivel a bélben elő baktériumoknak az alma-pektin segít a hurutos bélnyálkahártyák felületét védő réteggé alakítani. A pektin salakképző anyagokat is juttat a székletbe, mely serkenti az összehúzódást, ezzel viszont a székrekedést enyhíti. Csökkentheti a vér koleszterinszintjét is, mivel a pektin jelenlétében elfogyasztott koleszterin mindaddig a bélcsatornában marad, míg ki nem ürül. Ezen kívül szintén gazdag káliumban, így fontos szerepe van a helyes szívműködésben. Hatékony az érelmeszesedés megelőzésében és gyógyításában. Az almalé frissen üdítő és kiválasztást fokozó ital, láz, gyulladás, rekedtség, álmatlanság, köszvény és emésztés körüli zavar esetén is ajánlott.
A körte
Botanikai szempontból a körte olyan fának a gyümölcse, amely a rózsafélék, Rosaceae családjába, a Pyrus nemzetséghez tartozik, mint az alma vagy a naspolya. A gyümölcs tudományos megnevezése: Pyrus communis. Származásuk szerint van Ázsiai és Európai körténk. Az ázsiai fajok, kemény és szilárd szerkezetük miatt nem változnak szüret után sem, fogyasztásra készek. Az európai fajok viszont, ha hagyják őket jól beérni, megpuhulnak és lédússá válnak. A körtének sokféle fajtája létezik, melyek ízre, állagra is különböznek. A körte gazdag B2-vitaminban, folsavban és káliumban. Gazdag olyan anti-oxidánsokban, mint a növényi-tápanyagok, a flavonoidok valamint a béta-karotin, a lutein és a Zea-xanthin. Ezek az összetevők, a C és A vitaminokkal együtt, elősegítik a test szabadgyökök elleni küzdelmét. Az ásványi anyagok közül főleg káliumot, magnéziumot, kalciumot és foszfort tartalmaz. Az édes és lédús körte nagyszerű téli tartalék, rostok, vitaminok, nyomelemek és ásványi anyagok jóízű tárháza. Hűtő hatását télen melegítő fűszerekkel, fahéjjal, gyömbérrel, szegfűszeggel ellensúlyozhatjuk. A körte zamatos leve erősíti az ereket, méregteleníti a szervezetet és elősegíti az epetermelést.
A szilva
Az egyik legigénytelenebb gyümölcsünk. A szerves savak készletraktára, elsősorban az almasav, az A-provitamin és a B-vitamin csoportjaié. A friss szilva rendkívül gazdag káliumban, tíz dkg aszalt szilvában 757 mg kálium található. A kálium szabályozza, normalizálja a szív ritmusát és segít a test salakanyagainak kiürítésében. A szilva felveszi a versenyt a szintetikus hashajtókkal is és nincs semmilyen mellékhatása. Különösen akkor van nagy szükség rá, amikor nem fogyasztunk elegendő zöldségfélét és gyümölcsöt. Az aszalás mellett kitűnő lekvár készül belőle a téli hónapokra, de befőttet is készíthetünk belőle.
A szőlő
Az első szőlőnemzetség fosszíliáit, a kréta időszak elején, mintegy 100 millió évvel ezelőtti leletekben találjuk. Ezen nemzetségből származtatjuk valamennyi ma élő 14 szőlőnemzetséget. A szőlőművelés és a borfogyasztás kezdete egyidős az emberiséggel magával. Ez a kultúrnövény illetve az ahhoz kapcsolódóan megszülető termék, a bor, végig kíséri az emberiség egész történelmét, annak szerves részét képezi. A szőlő felhasználásával kapcsolatban általában először a borok jutnak eszünkbe. Nem véletlenül, ugyanis a szőlőtőkéken termett szőlőnek kb. 80 százalékából készül bor, 15 százalékát fogyasztják el nyersen, és 5 százalékából lesz mazsola. A különböző szőlőfajták, szőlőkészítmények és a vörösbor resveratrolt is tartalmaz, ami egy természetes növényi immunanyag (a gyümölcs gombás fertőzések elleni védelmét szolgálja). A szőlő legfontosabb beltartalmi jellemzőének a cukortartalmat tekintjük. A cukorkomponensek mellett jelentős mennyiségben található a szőlőben számos szerves sav típusú vegyület. Két sav karakterisztikája uralja a szőlőt, ezek az almasav és a borkősav. Ez a két sav a szőlő savtartalmának 90 %-át adja, míg a maradék 10 % zöme pedig citromsav.
A szőlő egyik alkotóeleme a quercetin nevű flavonoid, mely antioxidáns, gyulladáscsökkentő hatásáról ismert. A quercetin szerepet játszik a rosszindulatú daganatok kialakulásának megelőzésében is, csökkenti a koleszterinszintet és a vérnyomást, mivel védi érrendszerünket a káros lerakódásoktól, vagyis az erek beszűkülésétől, így az infarktustól és az agyvérzéstől is. Legnagyobb mennyiségben a vörös szőlő levében és a vörösborban található meg.
A szőlőt cukorbetegek egyáltalán nem vagy csak módjával fogyaszthatják, magas szénhidráttartalma miatt. Télire aszalt formában vagy pincében akasztásos módszerrel tárolhatjuk.
A szőlőtermesztéshez kapcsoltan megemlíthetők a magyarosrszági borvidékek is, hiszen ezeken a területeken jelentős menniységben keletkezik szőlőtörköly is. Magyarország borvidékei: Tokaj-Hegyalja, Bükkalja, Egri, Mátraaljai, Kiskunsági, Hajós-Bajai, Szekszárdi, Villányi, Mecsekaljai, Tolnai, Etyek-Budai, Ászár-Neszmélyi, Móri, Balatonfüred-Csopaki, Badacsonyi, Balatonmelléki, Zalai, Somlói, Pannonhalmai, Soproni, Dél-balatoni, Csongrádi.
A szőlőfeldolgozás fő terméke a bor. A szőlő, amíg bor készül belőle, számos technológiai folyamaton megy keresztül. A főbb technológiai lépések a szüret, a szőlő szállítása a feldolgozás helyére, a bogyók kezelése, mustkezelés, erjesztés, bor kezelése, érlelés, palackozás, forgalomba hozás. A fehér, vörös és roséborok gyártástechnológiája eltér egymástól.
Manapság a mértékletes borfogyasztás, a kardiovaszkuláris betegségek elleni védelem miatt került előtérbe. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a francia paradoxon: hiába a franciák által fogyasztott nagy mennyiségű telített zsírsav és a mozgásszegény életmód, országukban a szív- és érrendszeri betegségek előfordulása, és az azok által okozott halálesetek száma, mégis jóval elmarad az azonos táplálkozás- és testkultúrájú országokétól. A magyarázatot a szakmai szervek a rendszeres, kultúrált és mértéket tartó vörösbor-fogyasztásban látják. Az elmúlt évek számos kutatása arra az eredményre jutott, hogy a mérsékelt vörösborfogyasztás, nagymértékben csökkenti a kardiovaszkuláris betegségek kockázatát. Az ideális napi mennyiség férfiaknál 200-300 ml, míg nők esetében 100-200 ml. Az említett mennyiséget fogyasztók közt, a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázata fele akkora, és a várható élettartamuk 11 évvel hosszabb, mint a vörösbort nem fogyasztóké. A vörösborban számos jótékony hatású vegyület található, leginkább közismert a magas antioxidáns tartalom. A vörösbor jellemző antioxidánsai a polifenolok (flavonoid és nem flavonoid kémiai szerkezetű vegyületek), melyek 2000-4000 mg/liter mennyiségben vannak jelen a különböző vörösborokban, szemben a fehérborok 150-300 mg/liter polifenol tartalmával.
Az egyes vörösbor fajták antioxidáns hatásának erőssége, növekvő sorrendben: rozé, merlot, oporto (portugiser), zweigelt, pinot noir, cabernet sauvignon.
