Egészséges táplálkozás - Téli ünnepkör hagyományai

---

Decemberi jeles napok

Advent Adventtus- latin eredetű szó, jelentése eljövetel, megérkezés. Az ünnep eredete az V-VI. Századra nyúlik vissza. Jézus születésének ünnepére (Karácsony) való felkészülés időszaka.

Tágabb értelemben a reményteli várakozás, a lelki készülődés ideje.
Advent 4 hétig tart, a december 25-e előtti negyedik vasárnappal kezdődik.
Eredetileg 40 napig tartott (Jézus negyven napig böjtölt a pusztában), ám a Gergely pápa-féle naptárreform 4 hétre rövidítette. (A keleti keresztények ma is január 6-án ünneplik karácsonyt). Régen a keresztények advent idején szigorú böjtöt tartottak, hajnalonként, pedig szent misére jártak.
Ezeket a hagyományosan napfelkelte előtt tartott miséket aranymisének nevezték.
Advent első napjától vízkeresztig terjedő időszakban tiltották a zajos népünnepélyeket, lakodalmakat.
Az adventi koszorú készítése a XIX. században jött divatba.
A hagyomány gyökerei a pogány korba nyúlnak vissza, amikor örökzöld ágakkal, fagyönggyel, magyallal ünnepelték a téli napéjegyenlőség idejét.
(A fagyöngy egyébként a kelták szent növénye volt. A téli napéjegyenlőség a kelta hitvilág szerint a fény újjászületésének ünnepe).
A kerék jelentésű Yule- a fény visszatérésének ünnepe- szó az élet örök körforgására, az örök újjászületésre utal.
Ilyentájt a kelták az ajtókra örökzöld ágakat aggattak, fagyönggyel, magyalággal díszítették azt.)
Ma hagyományosan fenyőgallyakból készül a koszorú négy gyertyával, melyek advent 4 hetét jelképezik.
Uralkodó színei a zöld (örökzöld), a piros és az arany, melyek a karácsonyi ünnepkör domináns színei. Minden héten egy-egy újabb gyertyát kell meggyújtani a koszorún.
Az ajtóra erősített, gyertya nélküli koszorú a szíves vendégvárást reprezentálja.

December 6. Miklós napja, Magyarországon Mikulás ünnepe. Ezen a napon a gyerekek szépen kitisztított cipőjükbe ajándékot kapnak. A jó gyerekek narancsot, diót, csokoládét, a "rosszak" krampuszt és virgácsot.

Honnan ered ez az ünnep?
Szent Miklós püspök a kisázsiai Pátarában született az i. sz. 3. században. 325- be már, mint murai püspök vett részt a niceai - zsinaton.
Életéről keveset tudunk, de a jótéteményeiről számtalan legenda maradt fenn.
A keleti keresztény egyház szentje a mai napig, alakját mély tisztelet övezi.
A görög katolikusoknál emléknapja ma is ünnep, a római egyház a XVI. században törölte kötelező ünnepei sorából.
A halászok, a révészek, a vízimolnárok védőszentje. A szegények, elesettek gyámolítója.
( A legismertebb legenda szerint egyszer Miklós tudomására jutott, hogy egy szegény sorban élő család lányait apjuk paráznaságra kényszerítette, hogy így keressék meg a házasságukhoz szükséges hozományukat. Így azonban a lányok soha nem tudtak volna tisztességben férjhez menni. Miklós az ablakon keresztül aranypénzt dobott a lányoknak, így mentve meg becsületüket). Innen ered az a szokás, hogy a gyerekek cipőjüket az ablakba állítják ajándék reményében.

Az európai népeknél kezdetben a Mikulást (Santa Claus, Pere Noel, Christmas Father...) hosszú ősz szakállú, csuklyás, földig érő köpönyeget viselő aggastyánként ábrázolták.
Angliában a XVII. sz. óta jelenítik meg, máig legnépszerűbbek a viktoriánus kor mikulásai.
Szent Miklós ünnepe Amerikában a XIX. században keveredett össze karácsony ünnepével, ekkor vált Christmas Father-ré.
A Mikulás hagyományosan rénszarvas szánon közlekedik, a finnek szerint egyenesen Lappföldről indul a világ minden tájára.
A Miklós napi ajándékozásnak a magyar néphagyományban is ismertek bizonyos formái.
Dunántúlon terjedt el az a hagyomány, hogy a fiúk bekormozott arccal, láncot csörgetve jártak az utcákon, ijesztgették a lányokat, meglátogatták a házaknál a gyerekeket, a háziaktól, pedig apró ajándékot kaptak.
A hagyományos Mikulás ünnep, ajándékozással a falvakban csak a XX. század 20-as éveiben terjedt el.


December 13.
Luca napja.
A legenda szerint Szent Luca keresztény vértanú, az egyház azonban nem tartja valós történelmi személynek. Neve a latin lux, azaz fény szóból származik.
A magyar néphagyományban nem annyira Szent Luca, hanem egy rontó nőalak (boszorkány) változata terjedt el.
A legtöbb babona, hiedelem, varázslás ehhez a naphoz kötődik. Azt tartják ilyenkor szabadon, garázdálkodnak a gonoszok.
Ezen a napon bizonyos női munkákat tiltottak, nem volt szabad, mosni, fonni. Ha ezt megszegték Luca kóccá, változtatta a fonalat, az asszonyokhoz vágta az orsót.
Az udvart felszórták szalmával, szénával. A háznál eldugták a söprűket, hogy Luca ne tudjon elrepülni vele.
A bunyevácok fokhagymát tettek az ablakba, ez a rontást távol tartotta a háztól.
Volt, ahol az istálló bejáratát is bekenték fokhagymával, nehogy az állatokban kárt tegyen Luca.
Dívat volt a Luca- napi alakoskodás is. Ilyenkor fehér lepedőben, bekormozott arccal rémítgették a fiúk a lányokat. ☺ (A kisfiúk lucázni jártak a házakhoz, szalmán térdepelve mondtak tréfás rigmusokat, jó kívánságokat a háziaktól, pedig apró ajándékot, pár fillért kaptak cserébe). Ehhez a naphoz kötődik a legismertebb hagyomány, a Luca-székkészítés.
(Fából ezen a napon kezdték el faragni, úgy, hogy minden nap csak egyetlen műveletet szabadott rajta elvégezni, de karácsony szentestére készen kellett lennie).
Az éjféli misére magukkal vitték, és ha ráálltak, meglátták a boszorkányokat. (Más vidékeken nem Luca-széket, hanem Luca-inget készítettek, de a hagyomány lényege ugyanaz volt.)
A lányok ezen a napon 12 gombócot főztek. Mindegyikbe egy férfi nevét rejtették. Amelyik gombóc legelőször a víz felszínére jött, megmondta ki lesz a férjük.
Luca napkor vetik a Luca-búzát. A búzaszemek gyorsan csíráznak, azt tartják, ha Karácsonyra kizöldül, jó termés várható.
Az időjárásra a székelyek hagymából jósoltak. A vöröshagymából lefejtettek 12 réteget, ez az év egy-egy hónapjának felelt meg. Mindegyikbe egy kevés sót szórtak, amelyikben elolvadt, az a hónap, esősnek ígérkezett.

A karácsony előzményei Amióta az emberiség földműveléssel, állattartással foglalkozik a napfénynek, a meleg tavaszi és nyári hónapoknak óriási szerepük van az emberi társadalmak életében. Az emberek táplálékukat a meleg időszakokban tudták megtermelni, ilyenkor bőség és jólét jellemezte a közösség életét, szemben a hideg téli napokkal, amikor az éhezés, a hideg és a sötét kerítette hatalmába az embereket. Érthető tehát, ha az ókori népek hálaadó, köszöntő rítusokkal ünnepelték a téli napfordulót, amely időponttól kezdve a nappalok egyre hosszabbodnak, átvitt értelemben a fény győzedelmeskedik a sötét éjszaka felett. Ezeknek a rítusoknak az is a szerepük volt, hogy az elcsigázott emberekbe reménységet, hitet öntsenek, hogy könnyebben viseljék azt az időt, ami a tavasz beköszöntéig hátravan. Karácsony a kereszténység jelentős ünnepe, Jézus születésnapja. Napjainkra családi vonatkozása felerősödött, a szeretet, az összetartozás, az ajándékozás ünnepe lett. A mai értelemben vett, keresztény karácsonyról a IV. század óta emlékezünk meg, eredetileg december 25-e Jézus születésnapja, az előző este karácsony vigíliája, más szóval karácsony böjtje vagy Szenteste, 26-a pedig az ünnep második napja.

December 24.
Karácsony vigíliája
Hagyományosan ezen a napon állítjuk fel a karácsonyfát és ezen az estén ajándékozzák meg egymást a családtagok Magyarországon.
Az ajándékozás szokásának eredete bizonyos elméletek szerint a Napkeleti Bölcsek történetére vezethető vissza, akik a csecsemő Jézusnak ajándékokkal hódoltak Betlehemben.
Karácsony megünneplése a kereszténység terjedésével az egész világon elterjedt, bár vannak természetesen különbségek az egyes országok szokásai között.

Karácsonyfa állítás
A karácsonyfa előzménye a pogány hagyományokban a termőág, zöldág házba vitele, illetve a ház és a ház környékének örökzöld ágakkal díszítése. A szokást ismerték a kelták, náluk a fagyöngy, a magyal és egyéb örökzöldek játszották a főszerepet. Magyarországon a zöldág általában rozmaring ágacska, nyárfa vagy kökénybokor ága.
A gerendára függesztették fel, aranyozott dióval, piros almával, mézesbábbal, szalmafigurákkal díszítették. A diónak rontást űző erőt tulajdonítottak, a gyümölcs a bőség, egészség jelképe, a szalma pedig a betlehemi jászolra emlékeztet. A manapság megszokott díszes, üveggömbökkel, szaloncukorral felállított fa német protestáns hatásra terjedt el bécsi közvetítéssel, kezdetben az arisztokrácia és a városi polgárság körében.
A szegény paraszti családokban a II. világháború végéig megmaradt a zöldág állítás szokása, sőt volt ahol a jó szaporulat reményében az istállóba is vittek belőle. A karácsonyfát hagyományosan Vízkeresztkor (január 6.) bontják le.

Karácsony este minden elcsendesedik, a közlekedés leáll, és ha olyan szerencsénk van, hogy hó is esett, a csend még teljesebb.

Míg advent a reményteli várakozás ideje, a Szenteste maga a megvalósult és beteljesedett csoda, a Megváltó születésének napja.

Karácsonyi ünnepi vacsora A karácsonyi asztal a néphagyományban fontos szerepet játszott az ünnepkor. Mind az asztal díszítésének, mind az étkezésnek szigorú rendje volt. A feltálalt fogásoknak mágikus erőt tulajdonítottak. A karácsonyi abroszt az év során még általában vetőabrosznak használták (ebből vetették az első gabonamagvakat, hogy bő termés legyen.) Az asztalra gabona magvakat helyeztek, az asztal alá pedig szalmát tettek, annak emlékére, hogy Jézus jászolban született. Később ezt a szalmát a jószág alá tették, hogy egészséges legyen, de volt ahol a gyümölcsfákra is kötöztek belőle, jó termést remélve. A hagyományos étkezési szokások alapjai ma is megtalálhatók karácsonyi étrendünkben. Gyakoriak a halból készült ételek, de angolszász befolyásra elterjedt a pulyka is. A borleves egyértelműen a nagypolgári étkezési kultúra része, a mákosguba viszont a paraszti hagyományból ered, csakúgy, mint az elmaradhatatlan beigli (a diós, mákos kalács). Az ételek közül előnyben részesítették azokat, amelyek bőséget, jó termést ígértek a háziaknak. Innen a bab, borsó, lencse, mák, dió, hal a (halpikkely miatt) megjelenése a karácsonyi asztalon. A fokhagyma az egészséget, a méz (mézesbáb) az élet édességét jelképezte. A kalácsból, almából az első falatokat szétosztották egymás között, hogy a család mindig összetartson.